Mikor a Need for Speed Shift első részét bejelentették, komolyan elkezdtünk reménykedni, hogy végre egy valódi szimulátort pakolnak össze az Electronic Arts-nál. Erre engedett következtetni, hogy a fejlesztő csapatba olyan neveket szerződtettek, akik anno a SimBin berkein belül fejlesztgették a Race, illetve GTR sorozatok különböző részeit. Sajnos már a megjelenés előtt lehetett sejteni, hogy az árkád vonalat nem meri teljesen elengedni a kiadó és a program igazából csak egy átmenet lesz a szokásos NFS részek és az igazi szimulátorok között. Így is lett, a játék megítélése kettős volt, az árkád autóversenyekhez szokott emberek túl keménynek, nehezen irányíthatónak (kormány nélkül szinte irányíthatatlannak) találták, míg a realisztikus versenyzés szerelmesei továbbra is túl árkádnak titulálták a Shiftet. Az egyetlen dolog, amiben mindkét tábor megegyezett, hogy a játék grafikája abszolút a top kategóriába tartozik.A második rész esetében szintén valami hasonlóra számítottunk, az ígéretek most is megvoltak a még sosem látott grafikáról és a valósághű fizikáról. Hogy mit sikerült ebből megvalósítani? Remélem a cikk végére mindenkinek kiderül!

Még nincs vége, olvass Tovább >>>

A játék indításakor egy effektekkel felturbózott introval találkozunk, ami tökéletesen ráhangol minket egy benzingőzös száguldozásra. De amint túl vagyunk az intron máris jön az első negatívum. Mivel volt szerencsém PC és Xbox 360 verziót is kipróbálni, megtapasztalhattam, hogy az egyébként kimondottan szépre sikerült menürendszer mindkét eszközön ugyanolyan, ami a konzol pár gombos kontrollerével viszonylagosan kézre is áll, de a PC-n nagyon zavaró. Ha az egeret nem  vesszük kezünkbe, akkor igencsak meg fogunk szenvedni az U és I betűkkel, ESC, Backspace és egyéb gombokkal kezelhető menüvel. Sőt, ha egyszer betévedünk az autolog menübe, onnan igazi kínszenvedés árán fogunk csak kikeveredni.

PC esetében egyébként érdemes egyből elnavigálni az Options menübe és megnézni, hogy a program hogy is mérte fel gépünk teljesítményét. Bár érthető, hogy a beállítások inkább arra vannak kihegyezve, hogy a játék szaggatás nélkül fusson, és az ismeretlen videokártya vagy egyéb hardver elem esetén a program az alsó értékekre állítja a grafikát, de azt továbbra is érdekesnek tartom, hogy egy full-full beállítást 60-70 fps-sel kezelő gép esetén miért kapok alapból szinte minimális értékeket. (egyébként semmi ritka hardver elem nincs a gépben)

Ha már szépen belőttük, hogy mit bír a vas a Shift alatt, akkor ideje megnézni, hogy milyen segítségekre van szükségünk ahhoz, hogy megfelelő kihívások elé állítson minket a játék. Erre a karrier indításakor, egy kétkörös időmérő keretein belül nyílik lehetőségünk, amit egy Nissan volánjánál ülve abszolválhatunk. Itt három időeredményhez viszonyítva a program felajánl egy nehézségi szintet és a különböző segítségek beállításait, ezeket azonban megváltoztathatjuk és egy újabb körben akár ki is próbálhatjuk, hogy milyen teljesítmény növekedést, vagy esetleg csökkenést eredményeznek. Ha sikeresen megtaláltuk a nekünk megfelelő beállítást és továbblépünk, egyből meg is vásárolhatjuk az első versenygépünket.

Járművek tekintetében a Shift 2-nek nincs miért szégyenkeznie, bár a Grand Turismo, vagy a Forza autómennyiségét nem éri el a program, minden fontos típus szerepel benne. Nem túl valószínű, hogy egy játékos ne találjon a szívéhez közelálló aszfaltszaggatót a kínálatban. Természetesen a teljes géppark nem áll egyből rendelkezésünkre. A versenyeken megszerzett pénzünk és a tapasztalati szintünk együtt teszik majd lehetővé, hogy egy jobb autó volánja mögé is beülhessünk. Ha pedig nem lenne elegendő pénzünk egy-egy jobb járgány megszerzésére, akkor nem marad más hátra, mint néhány tuning alkatrészt beépíteni aktuális versenygépünkbe.

A pálya és versenyfelhozatal is bőséges. Csak hogy egy példát említsünk, a Nürburgring és a Nordschleife legalább három különböző verzióban szerepel a játékban. A versenytípusok közt megtalálhatóak a normál körversenyek, az időre teljesítendő szakaszok, a kiütéses (bizonyos időközönként kiesik az utolsó versenyző) és a drift is. Ez utóbbit mi szívünk szerint kihagytuk volna, de sokan biztosan örülnek, hogy ilyen is van a játékban.

A pályák és a környezet kidolgozása tényleg gyönyörű, pont úgy, mint az autóké. A pályán fantasztikusan néz ki az aszfaltra kenődött, illetve a kerekekről leszakadt gumitörmelék. Az autók oldalára felverődött olajfoltok, a tökéletesen teljesített körök után is megjelennek a gépeken. A fák ágai közt átszűrődő fények néha teljesen elvakítják a pilótánkat. A játékban bevezetett sisaknézet nagyon érdekes újítás, a fizikai erőhatásoknak megfelelően billegő fejet szinte tökéletesen szimulálja, illetve fokozza a száguldástól kialakuló csőlátás érzetét. A visszajátszások során néha nehéz eldönteni, hogy egy valódi televíziós közvetítést nézünk vagy csak egy játékot. Az egyetlen furcsaság, egészen pontosan hiba, ezekben a felvételekben, hogy versenyautónk féktárcsái még a nappali verőfényben is úgy izzanak (akár a leghosszabb egyenesekben is), mintha épp most vették volna ki a kohóból azokat. Igaz, hogy a versenygépek fékrendszere teljesen másképp viszonyul a hőhöz, mint az utcai autóké, de egy ilyen túlmelegedett fékkel aligha lehetne megállni. Az ütközésekkor keletkezett sérüléseink pedig nagyon élethűek, bár a fizikára már nem hatnak olyan mértékben, mint a szemünkre. Az autó orrának összetörése után is pont ugyanannyi leszorító erő képződött az autómon, mint mikor minden aerodinamikai elem megvolt a gépen. Aki szeret a beállítások közt matatni, lehetséges, hogy el tud érni komolyabb menetteljesítménybeli változásokat, de magam részéről ezekkel nem sokat babráltam. A légterelők, lengéscsillapítók, a fékerő, guminyomás, áttételezés mind-mind állítható a programban, sőt a telemetriai adatok akár verseny közben is megjelenhetnek képernyőnkön, így azonnal megnézhetjük, hogy az egy barral kevesebbre pumpált bal első abroncs milyen mértékben befolyásolja a gumikopásunkat.

Ez mind szépen és jól hangzik, de az átlag játékos valószínűleg nem ért ilyen mértékben az autó finomhangolásához a profibbak pedig nem hiszem, hogy sok időt fognak eltölteni a Shift előtt ülve. Ennek oka egyértelműen a játék fizikája. A Shift 2 pont ugyanannyira nem szimulátor, mint akármelyik eddigi Need for Speed. Autónk mozgása igen érdekesre sikeredett. Miközben egy 4-500 lóerős autó is elindítható teli gázzal, addig az egyenesekben egy 120 lóerős Ford Focus is folyamatosan le akar menni az útról. Az ellenfelek is érdekesen viselkednek, ha nem hibázunk igazán nagyokat, csak kicsit lassúak vagyunk, nem fognak tőlünk elhúzni, inkább az árkád játékokban megszokott módon velünk együtt lassulnak, mintha egy gumikötélen egymáshoz lennénk kötve. Ezt egyébként akkor lehet igazán érezni, ha csak egy ellenfelet állítunk be a quick race módban.

Ha összességében vizsgáljuk a Shift 2-t, akkor egy kiváló grafikájú ÁRKÁD autóversenyt kapunk, amiben rengeteg gyönyörű pálya és bőséges autókínálat várja a játékosokat. Aki szimulátor élményt keres, annak nem ez a program a legjobb választás, de ha csak egy kis szombat délutáni autókázásra vágyunk, nyugodtan elő lehet venni. Persze ha figyelembe vesszük, hogy az EA azért hozta létre a Shift vonalat az Need for Speed sorozaton belül, hogy a szimulátor rajongókat is kiszolgálja, akkor ennél sokkal jobbat kellene letenni az asztalra.

 

Még több Need For Speed: