Az autós játékok szerelmesei el vannak kényeztetve mostanában, hiszen nemrég belekóstolhattak a pályaversenyzésbe a Shift 2 segítségével, most pedig sokkal göröngyösebb utakon is próbára tehetik képességeiket a Codemasters ralis programjával a DiRT 3-mal.

Előre le kell szögezni, hogy a DiRT nem szimulátor, ez már csak abból is egyértelműen látszik, hogy billentyűzetünk segítségével is képesek lehetünk jó eredmények elérésére a különböző futamokon. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük mit is kínál a valaha Colin McRae nevével fémjelzett sorozat legújabb darabja!

A játék elindításakor egyből létrehozhatjuk vezetői profilunkat, amiben két szokatlan dolgot is megadhatunk. Az egyik a becenevünk, amit egy adott listából választhatunk ki és a programban elhangzó dialógusokban ezen fognak minket szólítani (igen, hangban is, nem csak írásban), a másik pedig a youtube accountunk, amit a visszajátszásaink feltöltésére használhatunk. Ha túl vagyunk a szokványos bejelentkezési procedúrán, máris választhatunk, hogy karrier, szimpla verseny vagy többjátékos módban kívánunk autóba ülni.

Még nincs vége, olvass Tovább >>>

A karrier menüt választva egy sokkal átláthatatlanabb almenüt kapunk rengeteg geometriai alakzattal, amik igazából csak látványosak de semmiképp sem nevezhetők jól áttekinthetőnek. Persze ez csak akkor fog gondot okozni, mikor egy régebbi versenyt szeretnénk újra játszani és nem emlékezünk pontosan, hogy melyik tetraéder, melyik háromszögének, melyik deltoidja is jelképezi azt. -Tudom, erre van a szimpla verseny lehetőség a főmenüben. De akkor is túl van bonyolítva!- Ha megbarátkoztunk ezzel a menüvel, máris belevághatunk az első versenyekbe. A DiRT 3-ban, mint a sorozat régebbi epizódjaiban, most is többféle versenyszériában kell helytállnunk, a ralitól a ralikrosszon át a gymkhanáig. Hogy pontosan melyik miről is szól, azt a versenytípus első feltűnésekor egy rövid videóban el is magyarázzák nekünk. Erre egyébként a gymkhana esetében többeknek is szüksége lesz, hisz az autósport ezen ága kevésbé közismert hazánkban. A versenyek két nagy csoportra bonthatóak, az egyikben egyedül vagyunk a pályán és mindössze az idő az ellenfelünk, míg a másik csoportban egyszerre több riválisunkkal együtt indulva kell teljesítenünk a versenytávot.

Az első csoportba tartozik a rali, amit valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, mindössze az ellenfeleink által elért időnél kell gyorsabban teljesítenünk az adott pályaszakaszokat. A Trailblazer tulajdonképpen ugyanez, csak nagyobb teljesítményű, sokkal jobban spoilerezett autókkal. Illetve ide sorolható a head to head küzdelem is, ami zárt pályán zajló párbajnak is felfogható. Bár ezeken a versenyeken láthatjuk az ellenfelünket, elég valószínűtlen, hogy bármelyikünk is utolérje a másikat.

A második csoportot a több indulós, némi lökdösődéssel fűszerzett futamok képviselik. A ralikrossz és a land rush versenyek tartoznak ide, és itt is az autó felhozatal jelenti az igazi különbséget. Míg az előbbi a szokványos raliautókhoz hasonló versenygépeket vonultat fel, addig az utóbbiban igazi csővázas szöcskékben és a terepraliban is használatos pickupokban foglalhatunk helyet.

Sajnos ezekben a futamokban ez ellenfelek intelligenciája nem túl magas, vagy a vezetői képességeikkel van némi probléma, mert képesek rendszeresen belénk jönni, illetve teljesen rossz íveken bevenni a kanyarokat.

A fent említett két csoportból valamelyest kilóg a gymkhana, ami tulajdonképpen egy autós ügyességi verseny. Itt a bójákkal, oszlopokkal, ugratókkal és egyéb akadályokkal teletűzdelt pályán szabadon körözhetünk, driftelhetünk, pöröghetünk, mindössze arra kell törekednünk, hogy a látványos vezetésünkkel a lehető legtöbb pontot gyűjtsük össze.

Egy autós programnál a változatos versenyek mellett nagyon fontos, hogy mennyi és milyen benzinfaló áll rendelkezésünkre a száguldáshoz. Nos ebben a mutatóban annyira nem áll jól a program, de a felvonultatott ötven gép tényleg megérdemli, hogy szerepeljen a játékban és nem csak azért kerültek bele, hogy egy szép nagy számadatként felkerülhessenek a játék dobozára. Az viszont már elgondolkodtató, hogy az autók vezethetőségében már nincs akkora különbség, mint a valóságban.  

A játék fizikájával is vannak problémák. Néha kimondottan súlytalannak tűnik az autónk. Akár egy kisebb bukkanó után is olyan szinten távolodunk el az aszfalttól, hogy egy örökkévalóságnak tűnik, mire újra mi uraljuk járművünket és helyreáll a kapcsolat az út és a kerekek között. Máskor az ellenfelekkel ütközve is probléma nélkül megyünk tovább ugyanazon a kanyaríven, mint a csattanás előtt. A sérülésmodell is érdekes lett. Bár a szokásos hiba, hogy az autó karcolásokkal megússza a legnagyobb borulást is, itt fel sem merül, mégis mintha a készítők átestek volna a ló másik oldalára és az autó egy pillanat alatt rommá törhető. Egy-egy oldalirányú ütközés után például úgy lifeg az ajtónk, mintha navigátorunk épp akkor ugrott volna ki a száguldó járművünkből.

Igaz a DiRT egy pillanatig sem akar szimulátor lenni, ez már abból is sejthető, hogy lehetőségünk van az idő visszapörgetésére, és egy-egy elrontott szituáció meg nem történté tételére. Illetve szintén erre enged következtetni az is, hogy a segítségek optimális behangolásával akár billentyűzettel vezetve is nyerhetünk futamot. Nincs is ezzel probléma, ha a helyén kezeljük a játékot, és egy kimondottan szórakoztató arcade autóversennyel akarjuk elütni az időt. Az élményt csak fokozza a szemkápráztató grafika. Ha valamire nem lehet panaszunk, akkor az a képi világ. A növényzet, az autók, a fények mind tökéletesen valóságosnak hatnak. A Finn pálya például annyira szép, hogy már csak az erdei növényzet illata hiányzik, hogy tényleg elhiggyük, az ezer tó környékén csapatunk aktuális járgányunkkal.

Hogy kinek ajánlható a DiRT 3? Szinte bárkinek, aki szeretne egy könnyed száguldozást átélni valamilyen raliautó volánjánál ülve. Bárkinek, aki úgy szeretne egy autós programmal játszani, hogy ne kelljen beruháznia egy komolyabb kormányba, vagy kontrollerbe. Bárkinek, aki szeretne egy tényleg látványos programmal villogni a barátai előtt. :)